blog.7digits-dev.eu

Tag: menedzsment

  • A vállalkozások mostohagyereke – az LTV összefüggései

    [vc_row][vc_column][vc_column_text]

    A legtöbb kis- és középvállalkozás – legyen szó akár B2C vagy B2B területről – a kezdeti lelkesedés egy-két hónapját követően általában hosszú hónapokra, évekre vagy szerencsétlen esetben akár évtizedekre is ott reked az ügyfélszerzés mókuskerekében, amiben óriási szerepe van egy, a hazai pályán különösen mostohán kezelt mutatónak, a hosszútávú ügyfélérték mutatójának (Customer Lifetime Value, nemzetközi rövidítéssel CLV, vagy LTV).

    Ez a mutató – ahogyan azt alább majd részletesen le is fogom vezetni – egy vállalkozás növekedésének egyik legmeghatározóbb tényezője. Mégis elvétve látni, hogy egyáltalán mérik, pláne fehér holló ritkaságszámba menő jelenség, amikor a menedzsment tudatosan úgy alkotja meg a stratégiáját, hogy abban az ügyfélérték növelésére konkrét taktikák szerepeljenek.

    Mi is az az LTV igazából?

    Ha nem vagy képben a hosszú távú ügyfélérték fogalmával vagy a kiszámításának módjával, akkor mindenképp olvasd el ezt a kicsit szárazabb szekciót is. Ha azonban pontosan érted, mi a hosszútávú ügyfélérték, és hogyan tudod kiszámolni, akkor nyugodtan ugord át.

    [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_tta_accordion active_section=”445578″ collapsible_all=”true”][vc_tta_section i_icon_fontawesome=”fas fa-calculator” add_icon=”true” title=”Az LTV kiszámítása” tab_id=”1580287383995-90b7b197-f188″][vc_column_text]

    Az LTV kiszámítása

    A konkrét LTV képletektől most megkíméllek, mert egyrészt ezen a linken találsz egy ügyfélérték-kalkulátort, másrészt itt megtalálod az összes képletet, ha a matek érdekel. Sokkal fontosabb, hogy megemlítsek néhány olyan üzleti összefüggést, ami lényeges az LTV kiszámításakor:

    1. Az LTV épp annyit ér, amennyire reális a mögötte álló feltételezések sokasága. Amennyiben megváltoztatsz egy feltételezést, drasztikusan változhat az LTV is. Épp ezért nagyon lényeges, hogy a feltételezések mögött adatok álljanak és nem a jól bevált hasraütés…
    2. Az LTV képletében használt metrikák egymást is befolyásolják: az árak növekedése például vagy magasabb lemorzsolódáshoz vezet, vagy nem – a kérdés, hogy milyen árszintig számolhatunk ugyanolyan mértékű lemorzsolódással, és honnantól kell figyelembe venni a magasabb churn rate-et.
    3. Az LTV nem számol a versenytársak fejlődésével, ami alapvetően változtathatja meg a piacot, mondjuk egy új üzleti modell elterjedése révén (lásd. SaaS szoftverértékesítési modell). Épp ezért az LTV-t időről időre felül kell vizsgálni!

    [/vc_column_text][/vc_tta_section][/vc_tta_accordion][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

    LTV az elején

    Egy vállalkozás elindításakor általában azért lesz mostohagyerek az LTV, mert valóban nem fontos – azaz egészen pontosan még nem annyira fontos. Bárki, aki épített már vállalkozást, saját bőrén tapasztalta, hogy mennyire nehéz az elején korlátozott anyagi és emberi erőforrásokkal egyszerre ügyfeleket szerezni és kiszolgálni azokat, akik valahogy mégis beesnek, közben csapatot és brandet építeni és persze mindezt finanszírozni…

    Egy vállalkozás építésének legelején a korlátozott erőforrásokat kell maximalizálni az ügyfélszerzés – tehát a gyors növekedés – érdekében, ami például marketing szaknyelvre lefordítva annyit jelent, hogy le kell nyomni az ügyfélszerzési költséget a béka feneke alá, találni kell a növekedés beindítását szolgáló marketing csatornát, kitesztelni a piaci szegmenseket, stb.

    Csakhogy…

    A béka hátsója alá nyomott ügyfélszerzési költséggel csak a teljes piac legjobban reagáló első szegmensét lehet megszerezni (az úgynevezett early adoptereket), és a tetejébe ezek az ügyfelek a legritkább esetben jó minőségűek (értsd: nem elég fizetőképesek és nem biztos, hogy sokáig maradnak). Ezért valahogy útközben alkalmassá is kellene tenni a vállalkozást arra, hogy a drágábban megszerezhető, de minőségibb ügyfeleket vagy vásárlókat is meg tudjuk szerezni.

    Itt jön képbe az LTV, ugyanis ha egy vásárló egy év alatt átlagosan mondjuk 5 M Ft-ot költ nálunk, amin  – az egyszerűség kedvéért – 30%-os árréssel számolunk, akkor másfél milla fedezet marad az ügyleten, ami még nem is profit, hiszen még ki kell fizetni belőle a működés egyéb költségeit. Bontsuk most ezeket az egyéb költségeket két részre: az összes marketing költséget tartalmazó ügyfélszerzési költségre és a minden egyebet tartalmazó operációra.

    Könnyen belátható, hogy amennyiben e két költségelem több, mint a fedezet (jelen esetben az 1,5 milliós árrés), akkor máris az “abból élünk, hogy vasárnap zárva tartunk” helyzetnél vagyunk, de egyenlőség esetén sem generálunk egy árva forint profitot sem. Ekkor jön általában a magyar éleselméjűség: nyomjuk le az ügyfélszerzési költséget, és akkor majd lesz profit… (Facepalm!)

    Ilyenkor a cserekereskedelem szofisztikált szintjén megrekedt magyar vezetői (földesúri) felkészültség a legelképesztőbb mega-giga-retardált döntéseket képes megszülni (a teljesség igénye nélkül):

    A kedves Vezető bölcs döntése

    Az én szerény véleményem

    Váltsunk csatornát

    Nehogy véletlenül az eddig jól bevált, optimalizált, kitanult csatornákon menj tovább, hiszen abban mi az izgalom? Egyszer élünk, de akkor nagyon – szerencsejátékozzunk inkább más csatornákkal, hadd kezdjen mindent elölről a marketing az ismeretlenség homályából…

    Költsünk kevesebbet hirdetésre

    Mer’ attól nyilván jobb lesz, ha eddig 20 ügyfél jött havonta, most meg csak 10 fog. Igaz, hogy spóroltál 10 egységnyi ügyfélszerzési költséget, de elveszítettél 10 egységnyi árbevételt is – üdv a vállalkozások temetőjében, válassz magadnak egy nyugati fekvésű parcellát…

    Rúgjunk ki embereket, vágjuk meg a bónuszokat, csökkentsünk fizetést

    Gratulálok, miután sikerült felállítani egy működő rendszert, nyilván túl unalmas lenne az élet, ha nem lenne valaki, aki ezt darabokra trollkodja. Mivel ez nagyon jó játék, ki másnak lenne joga hozzá, mint az alulképzettségét temérdek egóval kompenzáló menedzsmentnek?

    Ne fizessünk a beszállítóknak Nincs is zseniálisabb ötlet, mint a végre-valahára skálázhatóvá tett üzletet a bemeneti oldalon tönkretenni – megbízható üzleti partnerből úgyis annyi van Magyarországon, mint varangy a mocsárban…

    Árat emelni persze nem mer a vezetés, mert szentül hiszi, hogy a legalacsonyabb ár nyer a piacon, még akkor is, ha konkrétan épp magasabb árral verik laposra a konkurensei hétfőtől péntekig, hétről hétre, évről évre. A hülye döntések újabb és újabb mutálódása közepette általában két dolog nem jut eszébe a menedzsmentnek:

    csökkenteni az operáció költségeit és megnövelni az LTV értékét…

    Az LTV a növekedés titka

    Az ügyfélérték növelése ugyanis azt jelenti, hogy az ügyfelektől/vásárlóktól származó további árbevételre már nem kell elkölteni az ügyfélszerzési költséget, mert a vásárló magától visszajön, mivel annyira lerakta a haját örömében a terméktől/szolgáltatástól, hogy esze ágában sincs máshonnan vásárolni. Sőt, nem csak az ügyfélszerzési költséget nem kell rá elkölteni, hanem az ügyfélszerzésre fordított időt sem kell ráfordítani. Jön magától és kész!

    Ha ezt sikerül megugrani, akkor a konkurenciával összehasonlítva Nálad azonos ügyfélszerzési költség mellett magasabb LTV áll, azaz a versenytársakkal szemben Neked megéri azokra az ügyfelekre is ráhajtani, akiket csak drágábban lehet megszerezni, mivel közép- vagy hosszútávon Neked ez kifizetődik, míg a versenytársaknak nettó veszteséget generálna a piac ezen részének megtorpedózása.

    Még egyszerűbben kifejezve: létrejön egy saját, privát piaci szegmensed, amin senki más nem rúg labdába, csak Te, mivel a Te magas LTV-dből származó hosszútávú bevétel a magasabb költségű ügyfélszerzést is lehetővé teszi, míg a versenytársaknak ugyanez már veszteséges lenne.

    Low LTV típusú bizniszek

    Vannak persze olyan iparágak, ahol az LTV vagy egyenlő az első vásárlás összegével, vagy teljesen kiszámíthatatlan. Ha mondjuk csempékkel kereskedsz, hiába ejted szeretetteljes ámulatba a vásárlóidat, csak azért nem fogják évente felújítani a fürdőszobájukat, hogy lezarándokolhassanak az üzletedbe jópofizni. Autót sem veszünk havonta, ha kedvesebb a sales-es, és ebbe a low-LTV körbe tartozik még egy csomó iparág. Ilyenkor vajon van értelme a hosszútávú ügyfélértékre fókuszálni?

    Abszolút van – méghozzá azért, mert egy-két áttétellel ugyan, de a termék, vagy szolgáltatás minőségére alapított magas LTV ilyenkor is jelen van a vállalkozás sikerét meghatározó tényezők között. Az autókereskedődnél szervizeltetni fogod az autódat, a csempe üzletet, a profi orvost és a megbízható kivitelezőt továbbajánlod majd, stb.

    Az LTV növelésének módszerei

    Ahhoz, hogy egy vásárló maradjon vagy visszatérjen, mindenekelőtt minőségi szolgáltatásra és kiszolgálásra van szüksége. Ha nem elégedett, vagy úgy érzi, hogy átverik, hihasználják, nem értik meg, stb., akkor le fog lépni, és ezzel csökkenti az átlagos ügyfélértékedet, Te pedig visszacsúszol az olcsó ügyfelek megszerzésének ördögi spiráljába. Tehát amikor nagy üzleti guruk a minőségi szolgáltatás, a profi kiszolgálás és a kiváló minőségű termék témakörében papolnak, akkor pont a fenti gondolatmenet miatt teszik ezt.

    A második lépéshez már stratégiai szintű elhatározás kell: az ügyfélérték növelhető jobb minőségű ügyfelekkel, support szerződések vagy keretszerződések megkötésével, csomagajánlatokkal, upsell és cross-sell stratégiával, vagy akár affiliate-típusú ajánlási rendszer létrehozásával – a lehetőségek tárháza szinte végtelen, ezeket a mindenkori marketing simán lefordítja az eszközök, a csatornák és az üzenetek, illetve – kellő szofisztikáltság esetén – az adatok nyelvére is.

    Azt, hogy ez mennyire ritka hozzáállás, jól mutatja, hogy a 7Digits eddig egyetlen megkeresést sem kapott kifejezetten azzal a kéréssel, hogy “kérlek, segítsetek megnövelni az LTV-nket!”. Bár az igaz, hogy sok ügyfél a marketing adatainak ismeretében már felismerte az ügyfélérték jelentőségét és ma már erre a mutatóra is fókuszál.

    Marketing vonatkozások

    Az ügyfélérték növelése a legtöbb vállalatnál két divízió határterületi feladata: az egyik a marketing, a másik az ügyfélszolgálat. Az ügyfélszolgálatnak nincs más dolga, mint meghallgatni a vásárló esetleges problémáját vagy kérdését, és megnyugtatóan kezelni azt. (Ha nincs ügyfélszolgálat, ezt a funkciót akkor is betölti valaki, ha más nem, akkor a tulajdonos, a sales-es, vagy egy account manager.)

    A marketing feladata az LTV növelésében az upsell és a support jellegű bevételek marketing eszközökkel történő növelése, melyre például a marketing automatizáció kiváló technikai megoldást kínál. Példának okáért vegyünk egy klímatechnikai céget lakossági ügyfelekkel. A garancia feltételéül szabott éves karbantartás leegyeztetésére figyelmeztető email megy minden ügyfélnek automatikusan. Hányan csinálják? Nyista, senki… LTV központú gondolkodás versus magyar valóság: ha nem jut eszedbe a klímád szülinapja, akkor buktad a garanciát… Ez rossz Neked és rossz a cégnek is, mert bevételtől esik el.

    Babaruhákkal kereskedő webshop: a gyerekkocsi megvásárlásától számított x időn belül megy automatikus email, hogy a kocsit használt áron a cég visszavásárolja (ha már visszamész az üzletbe, úgyis veszel valamit). B2B példa: ügynökség csinál egy weboldalt, átadás után megy a karbantartási szerződésről az auto email. Hogy legyen egy low-LTV példa is: csempeüzlet automata e-mailje a vásárlás után harminc nappal, hogy felraktad-e, tetszik-e, küldj be egy képet, ajánld másnak…

    Nem véletlen, hogy sok nyugati vállalatnál a marketing alá került a customer support, hiszen egységesen magas ügyfélélményt csak azonos technológiai felkészültséggel tudnak nyújtani, arról nem is beszélve, hogy vállalaton belül részben azonos feladatuk is van: az LTV növelése és az ügyfélélmény emelése.

    [totalpoll id=”26811″]

    Tanulság

    Ha gyorsan növekvő, biztos alapokon álló vállalatot szeretnél építeni, akkor – a kezdeti pár hónaptól eltekintve – fél szemmel mindig a hosszú távú ügyfélértéket figyeld és optimalizáld. Az LTV optimalizálására állítsd rá a folyamatokat, a marketinget és ezt hangsúlyozd a kollégáidnak is, mert azt, aki egyszer vásárolt, kutatások szerint 25-30-szor könnyebb rávenni arra, hogy újra vásároljon. Közben pedig reménykedj, hogy a versenytársaid nem teszik ugyanezt, mert ha Nálad sikeresebben csinálják, akkor előbb-utóbb elhúznak melletted. De legalább mostantól érteni fogod, hogy hogyan csinálták. 😉

    Kérlek, ha fény gyúlt a fejedben a fentieket olvasva, akkor nyomj egy megosztást, vagy küldd el valakinek, akinek hasznára lehet! Hálásan köszönöm előre is![/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]

  • Kontroll, vazze!

    [vc_row bg_type=”color” header_feature=”yes” bg_color=”#e8e8e8″ padding_top=”36px” padding_bottom=”36px” margin_bottom=”24px”][vc_column][vc_column_text]

    A szerző update-je: ez a cikk több, mint 5 éve született – meredek, sarkos és annak idején sok vitát kiváltó sorait befektetői tapasztalattal a hátam mögött olvastam újra azzal a szándékkal, hogy árnyaljam a startup vállalkozások kontroll körüli kérdéseiről alkotott nézeteimet – de nem teszem.

    Ha visszatekintek a több mint két vállalkozással töltött évtizedemre, azt nem állíthatom, hogy mindig a kontroll feladása miatt jártam rosszul – de azt igen, hogy amikor feladtam a kontrollt, akkor végül rosszul jártam… Nem minden igaz ma, ami az volt 5 éve, de ez a tanácsom igen:

    SOHA ne add fel a vállalkozásod kontrollját!

    [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row][vc_row][vc_column][vc_column_text]

    Tudom, hogy ezzel a cikkel ki fogom verni a biztosítékot néhány magyar befektetőnél, de NEM ÉRDEKEL! Sztori a következő: Hónapok óta egyik befektetőtől a másikig járkálsz. Már feladtad és újrakezdted tízszer. Már tudod, hogy amivel biztatnak, az legtöbbször hétköznapi nyelvre lefordítva a nagy büdös tanácstalanságuk. Láttál mindent, beszéltél mindenkivel… És akkor egyszer csak az egyik elszánja magát, és kapsz egy indikatív ajánlatot (lényegében ez a magyar elő-term sheet). Nézegeted, szagolgatod, el sem hiszed igazán – közel 200 ezer dollár…

    Nem is akarnak többséget – de kikötik az irányító kontrollt az igazgatóságban, azaz kisebbségi részvénycsomagjuk ellenére akarnak többségi irányítást kapni. Alá kellene írnod?

    Ezt az egyet ne tudd jobban!

    Mondom, mit kell csinálni vele, és ezt nyugodtan vedd olyan elemi startup parancsolatnak, ami a Tízparancsolat fölött álló erkölcsi szabály fölött álló szabály fölött álló szabály! Megfogod a papírt, lelocsolod 98-as oktánszámú benzinnel és meggyújtod.

    Éberen figyeled, nehogy a szél felkapja és akárcsak egy kis darabkája is elszálljon, ugyanis ez a hülyeség fertőző. Amikor teljesen elégett, a maradványokat lelocsolod szenteltvízzel, majd jó egy méteres ráhagyással beszórod sóval (az is legyen szentelt, sose lehet tudni). Utána ásol egy 6 láb mély megszentelt gödröt, beleszórod a trutyit (gumikesztyűvel nyúlj hozzá) és kiöntöd pár köbméter megszentelt betonnal, majd ha megkötött, belevésed, hogy “A Pokol Kapuja“! Hogy miért? Azért, hogy legelkeseredettebb, legkilátástalanabb, legsötétebb depressziótól vergődő startup pillanatodban se jusson eszedbe aláírni!

    Az első körös befektetésnél a kontroll az, amit semmilyen körülmények közöttt sem adhatsz fel!

    Miért akarják a befektetők a kontrollt?

    Zseniális kérdés (…nem csak azért, mert én tettem fel). Elvileg az az érdekük, hogy sikeres legyél. Te tolod a bizniszt, ők adják a lét meg a tapasztalatot. Mi a reteknek kell nekik a kontroll? Hogy ne szökj a pénzükkel külföldre? Nem, azt más pontok szabályozzák. Hogy ne vegyél egy Ferrari-t? Az is máshol van. Hogy ellenőrizni tudják a céget? Nem, azt lehet kisebbségben is, meg Felügyelőbizottságon keresztül. Hideg, hideg, hideg. Hogy eladhassák a cégedet, ha van vevő? Nem, arra ott van a kölcsönös drag-along és tag-along. Hogy ne tudj trükközni a részvényekkel? Amúgy sem tudsz, számos vétójog védi őket. Hogy tőkét emeljenek? Langyos… Hogy menedzsmentet váltsanak? Melegszik…

    Hogy átvegyék az irányítást, ha a cég rosszul menne? Megint kezd hűlni… Ha ugyanis a cég nem von be következő kört, akkor megmurdel, kész, vége, finito, konyec, bolt bezár, és akkor kizárólag az alapítók melóznak majd ingyen – akkor meg minek őket lecserélni? Ráadásul pénz híján kire is lehetne?

    Hogy lecseréljék és kihígítsák az alapítókat, ha a biznisz komolyra fordul? Bingó! Semmi máshoz nem kell az irányító kontroll eszközeit elvenni az alapítóktól. Amelyik befektető többségi kontrollt akar, az egyszer majd önhatalmúlag menedzsmentet akar cserélni. És amikor menedzsmentet cserél, akkor tőkét is fog emelni, mégpedig ha hasít a biznisz, akkor saját alapjából, avagy annak érdekköréből teszi – mivel ez sok millió dolláros profitot hoz neki.

    Menedzsment csere

    A legritkább eset, hogy egy startup alapítója kiválóan tolja kicsiben bootstrappelve, ugyanakkor zseniális CEO-ként működik a világ másik oldalán is, egy idegen gazdaságban 500+ embert irányítva. Nem arról van szó, hogy mint alapító nem szállhatsz ki, vagy nem engedhetsz oda egy profi menedzsmentet, amikor úgy érzed, rád már nagy a kabát. Ha én belenyúlnék a tutiba, nagyon elgondolkodnék azon, hogy talán át kellene adnom a CEO pozícióját másnak, akinek nagyobb gyakorlata van 500 amerikai menedzselésében.

    De alkupozícióból gondolkodnék rajta, és beleszólásom lenne a személy kiválasztásába és a vezetőcsere feltételeibe. Arról nem beszélve, hogy nélkülem nem lehetne további felhígulással járó tőkebevonást csinálni. Ha átadod az irányító kontrollt, onnantól csak utas vagy a saját céged gördeszkáján és legfeljebb kibicként sasolhatod, mi történik. Egy szép napon majd nem leszel CEO, és beleszólásod se lesz abba, hogy ki kerül oda. Nem tudod kontrollálni, leváltani, lecserélni, irányítani sem. Utas leszel. Egy sima, megtűrt részvényes.

    És ez csak a kezdet

    Ha nálad van a kontroll, akkor Te nem tudod kihigítani a befektetőt, mert ugye neked nincs lóvéd, neki van. Ráadásul őt védik a Preferred Stock-hoz kapcsolódó előjogai is. Téged nem véd semmi ilyesmi – mert Common Stock-od van (ami egy másik sorozatú részvényosztály, előjogok nélkül). A board kontroll feladásának legnagyobb veszélye nem is az, hogy kitesznek, mint CEO-t (mert az igazi érték nem a pozícióhoz, hanem a részesedéshez kötődik), hanem az, hogy kihígítanak, mint alapítót.

    A cég tőkét emel, Te hígulsz a bevont tőke és az adott kör cégértékelése (premoney-ja) alapján. Na most, ha van egy értékes biznisz, aminek 50 millió dolláros premoney-ja, vagy exit-értéke van, akkor mit csinál az, aki legálisan és brutálisan olcsón nagyobb részt tud kihasítani belőle?

    Hát legálisan és brutálisan olcsón nagyobb részt fog kihasítani belőle – a Te károdra.

    És még nincs vége

    Ha a befektetőd maga a megtestesült Jóság, Szeretet és Önzetlen Becsület, még akkor sem jó a helyzet, mert ugye több befektetési körre lesz szükséged, és a második kört majdnem biztosan nem itthonról szerzed majd. Na, mármost, szerinted egy külföldi befektető milyen elánnal fog egy olyan cégbe fektetni, amelyet az idők végezetéig egy magyar befektető kontrollál?

    Ne ragozzuk: nem lesz második köröd. Nem csak „valószínűleg nem”. Tutira nem. Tehát kontroll-függő befektetőd is rosszul jár – bár ez legtöbbjüket soha nem tartotta még vissza a kontroll megszerzésétől -, tök mindegy, hogy akart vagy nem akart téged kihígítani. (Menedzsmentet cserélni biztosan akart, máskülönben nem törekedett volna többségi kontrollra.)

    A vérmocskos realitás

    Most komolyan, használd a józan paraszti eszedet, és képzeld el a következőt: Befektető vezérigazgatója / tulajdonosa megy haza, otthon asszony kérdezi „Drágám, mi volt ma veled?” Válasz: „Édesem, nem hiszek a szememnek, tudod, van az a startup, akik egy év alatt 10 millió user-ig jutottak és ez a Karcsi / Pisti / Jóska tényleg belenyúlt a tutiba, képzeld, most kapott egy 50 millió dolláros exit ajánlatot egy amerikai befektetőtől. Kihígíthatnánk, mert irányító kontrollunk van, és azzal rögtön keresnénk két milliárd forintot patyolat legálisan, de hát üzleti etika is van a világon, ezért nem tesszük”.

    Asszony: „Persze, hogy nem, Macikám, Te nem vagy olyan. Hogyan is tudnánk aludni azzal a két milliárddal a számlánkon, ha az a szegény gyerek ennyit gürcölt érte?”… mindenképpen így fog lezajlani ez a beszélgetés, ebben én tökéletesen biztos vagyok… és abban is, hogy egyetlen magyar befektető sem játszana el még a gondolattal se – ha legálisan kereshet néhány milliárd forintot – hogy „hej, de huszáros lenne meglépni…”

    Legyél realitsa

    De ha egy kicsi egészséges gyanakvás szorult beléd, akkor inkább benzin (98-as), szenteltvíz, só, beton – NEM adjuk fel az irányító kontrollt az első körös befektetésnél. Soha! A Te céged, a Te munkád, a Te traction-öd! Milyen logika alapján is kellene ezt másnak kontrollálnia?

    Aki egy term sheet-et kap, az előbb-utóbb többet is kap. Ráadásul túl sok a befektetni való pénz és kevés a projekt – a jó startupokért megy a verseny. (Ma, 5 évvel később már a jó emberekért is. Még több alap lett, miközben még kevesebb életképes vállalkozó maradt idehaza.)

    Soha ne add oda a kontroll-t – mielőtt kisemmiznek, még dolgozhatsz másnak néhány évet. Inkább várj türelemmel: Vannak jó befektetők is, akik pontosan értik, hogy a kontrollt milyen mértékben célszerű magukhoz vonni… Nem többségben, az biztos! Hálásan köszönöm, ha megosztjátok.

    [/vc_column_text][/vc_column][/vc_row]